Szakonyfalu község Szentgotthárdól délnyugatra fekszik. A község lakói zöme szlovén, jelenleg a lakosság 20%-a cigány, s található a községben kevés számú magyar nemzetiségű lakos is. A községet már 1350-es évben egy oklevél jegyzi Zakonyfolva néven. Nevét Steinhauser a szlovén Sokol=Sokon, Súlyom személynévből származtatja, Schwartz pedig magyar birtokos nevét sejti a falu nevében. Németül a heiligenkreutzi korszakban Eckersdorfnak hívták. Ma Sakalovce a szlovén neve.

A település nem a mostani helyén, a Szentgotthárd - alsószölnöki postaút baloldalán, hanem a völgykatlantól délre húzódó dombok tetején és oldalán volt. Erre mutat a régen épített 7 házból fennmaradt 3 ház is, ma már csak 2 ház - a körülötte romokban heverő viskókkal együtt. A régi és az új Szakonyfalu között elterülő dombvidékbe beleszögellik a ciszterci apátságnak a Kondorfától Apátistvánfalváig húzódó több ezer hold erdejének 500 holdnyi végső nyugati szelvénye is. Ezt az apátsági területet körülveszik a bájosabbnál bájosabb hajlatokban és völgyekben bővelkedő kies szakonyfalvi erdők, amelyeknek délkeleti részén feküdt e már említett régi Szakonyfalu. Ez a vidék az apátistvánfalvi templomtól légirányban kb. 1 km. távolságban van.

Millenniumi zászló avatása

Rönkhúzás

A török veszedelem emlékét őrzi a község délnyugati részén levő határvölgyben csörgedező patak mellett emelkedő nagy domb, amelybe valószínűleg a szentgotthárdi csatában elhullott törököket temették el. Ezt a dombot már többször feltárták, de kevés eredménnyel. Szép kis templomát 1922-ben emelték az Amerikába szakadt szakonyfalusiak áldozatkészségéből. Oltárát Sarlósboldogasszony képe díszíti.

1911-ben elemi iskola épült a községben.

Éghajlata alpesi, közel van a Stájer-Alpokhoz. Vizei a falutól kb. 1 km-re folyó Rába, továbbá a községben áthaladó Szakonyfalvi patak, amely a Grajka patakkal egyesülve a Rábába ömlik. Többi patakjai: a Kútvölgyi, Potocréti és Öregréti patak.

Lakosai annak idején az uradalom erdeiben elegendő munkát találtak. De foglalkoztak gyógynövényfőzéssel, gombaszárítással, fakitermeléssel, fuvarozással. A község népe, amely vallásos, hazafias és szorgalmas, főleg a lakodalmi szokásokat tartotta meg.

A község országúton megközelíthető, a faluból még vezet út Apátistvánfalvára és egy másik Permisére, a mai Kétvölgyre. A cigány lakosság a múltban egy dombon koncentrálódott letelepedés szempontjából. Mára a falu minden részében - beékelődve - megtalálhatók. Cigány lakossága a falunak szorgalmas, dolgos emberekből áll, nem egy közöttük jó szakmunkás és pedagógus is.

Szakonyfalu a közelmúlt történelmében szintén megélt néhány alapvető változást. Sokan elvándoroltak a községből, főleg Amerikába. Az elvándorlás 1956-ban is jelentős volt. Mint mindenütt, itt is nyomot hagyott a II. világháború és az elkövetkező évek. Szakonyfalu 1950-től - mint az országban minden kis és nagytelepülés - önálló közigazgatási egység lett. Önálló tanácsa, iskolája volt. 1950-1970. július 1-ig tartott ez az időszak. A község ebben az időben gyarapodott néhány közintézménnyel, úgymint a régi iskolaépület mellé egy iskolaépülettel - 1 tanterem és tanári - s ekkor épült a községben kultúrház, melyet 1965-ben avattak fel. Létesítettek ebben az időben sportpályát is a községben. A községnek az 1960-as évek végéig 8 osztályos általános iskolája volt. Az 1950-60-as évekre tehető ez az időszak, amikor a község mezőgazdasága, az egyéni gazdálkodás töréseket szenvedett. Az 50-es években TSZ volt a községben, a 60-as években pedig az állami gazdaság telepedett rá, tagosította a község kistermelői földjeit. Ezzel sajnos megszakadt a község békés, szokványos magángazdálkodása, s sokuknak új - kevésbé termő - területeken kellett gazdálkodásukat folytatni. Szakonyfalu is áldozatul esett az 50-es évek kitelepítéseinek, néhány család volt ennek elszenvedője. 1970. július 1-vel a község elveszítette önállóságát közigazgatásilag. A tanácsegyesítés igazából soha nem nyerte el a község lakóinak rokonszenvét. Ez akkor is így volt, ha a községben ebben az időben történt némi fejlődés is. Erre az időszakra tehető az óvoda létesítése - 1971 - középületek átalakítása és felújítása, buszmegálló és ravatalozó építése, vezetékes vízmű létesítése. Szakonyfalu a már említett negatív mezőgazdasági tények miatt első volt azok között, akik Szentgotthárd iparosításával, annak hatásaival számoltak. A munkaképes korú korosztály tömegesen helyezkedett el Szentgotthárd ipari üzemeiben, a város kereskedelmében, s nem hagyott fel a régi idők munkaszokásaival sem. Sokan dolgoztak az erdőgazdaságban. Ezzel párhuzamosan - korábban, mint más szomszédos községben - egyre több család hagyta abba a földön való gazdálkodást, állattartást. Főfoglalkozásban a mezőgazdaságban ma már senki nem dolgozik, de saját szükségleteik kielégítésére a földek egy részét művelik.

Szakonyfalu egy közepesen fejlett falu képét mutatja. A munkanélküliség a falu népét is alaposan megérintette, bár úgy látszik, ez napról-napra oldódik.

1998. szeptember 6-án volt a falu zászló és címer szentelése.

Szeptember 6-át követő szombaton tartják minden évben a falunapi rendezvényt.

Ha a községben nincsen házasulandó pár farsang idején, akkor rönkhúzást lehet rendezni. Legutóbb 1998. február 22-én Farsang vasárnapján tartottak rönkhúzást.